A 20. század elején Magyarország a mai fényszennyezéssel ellentétes kihívással szembesült: a nem megfelelő és nem hatékony világítással. Ez a probléma nemcsak a biztonságot és a jólétet, hanem a termelékenységet és az élénk környezet kialakítását is befolyásolta. Felismerve a megfelelő megvilágítás fontosságát, Magyarország 1927-ben a Világítástechnikai Állomás létrehozásával elindult a fejlődés útján.
A villamosítás terén a 19. század végén és a 20. század elején elért fejlődés ellenére a világításhoz szükséges villamos energiához való hozzáférés továbbra is egyenlőtlen maradt Magyarországon. 1929-re a magyar településeknek csak a fele rendelkezett villamosenergia-hozzáféréssel, és még ekkor is csak a háztartások 28%-a használta azt világításra. Ez az egyenlőtlenség szembetűnő volt: a nagyvárosok és a szénbányák körüli területek magasabb villamosítási aránnyal büszkélkedhettek, míg több mint 2000 település teljesen sötétben maradt. Budapest, a koncentrált ipari termeléssel, az összes villamos energia megdöbbentő 50%-át fogyasztotta.
1927 szeptemberében a Villamos Művek Országos Szövetsége és a Tungsram, egy vezető világítástechnikai vállalat egyesítette erőit, és létrehozták a Világítástechnikai Állomást. Az együttműködés célja a széles körű villamosenergia-felhasználás előmozdítása és a hatékony elektromos világítási megoldások megvalósítása volt. A Tungsram hosszú éveken át az állomás rendíthetetlen támogatója maradt.
Zipernovszky Ferenc vezetésével az Állomás élen járt a megfelelő világítási technikákkal kapcsolatos ismeretek terjesztésében. Tanácsadóként működtek közre minden világítással kapcsolatos kérdésben, beleértve a szabványosítást, a szabályozásokat és az árvízvilágítási projekteket. Tevékenységük egyik sarokkövét az oktatási kezdeményezések képezték. Az Állomás képzési programokat tartott, tájékoztató előadásokat tartott különböző intézményekben, és együttműködött az erőművekkel, hogy a tudásmegosztást kiterjesszék a vidéki területekre.
A Lighting Engineering Station felismerte az érdekeltek széles körének oktatásának fontosságát. Felvették a kapcsolatot középiskolákkal, vállalatokkal és olyan tekintélyes intézményekkel, mint a Nemzeti Racionalizálási Bizottság. Emellett tanárokat, orvosokat, építőmérnököket és iparművészeti tervezőket is megcéloztak, hogy az iskolák, kórházak és építési projektek megfelelő megvilágítása mellett érveljenek. Az állomás elismerte a jó világítás pszichológiai előnyeit is, és kirakatversenyeket szervezett, hogy kiemelje az esztétikára és a hangulatra gyakorolt hatást.
Érdekes módon az állomás különös hangsúlyt fektetett a nők oktatására, felismerve a háztartásvezetésben betöltött szerepüket. Értékes információkkal szolgáltak az áram hatékony felhasználásáról és a világítás fenntartásáról az optimális szemegészség érdekében. Ez az előremutató megközelítés kiterjedt a feltörekvő technológiákra is: az állomás olyan elektromos készülékekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretekkel foglalkozott, mint a porszívók és a hűtőszekrények, megelőlegezve a villamosított otthonok jövőjét.
Az 1920-as években a reflektorok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Felismerve a benne rejlő lehetőségeket, a Budapesti Városi Idegenforgalmi Hivatal a Tungsram Világításgazdasági Osztályával és vezető villamossági vállalatokkal együttműködve 1928-ban ideiglenes reflektoros világítást rendezett a Halászbástyánál. Ez a sikeres próba előkészítette az utat a Budapesti Városi Villamossági Művek által az 1930-as években vezetett nagyobb projektekhez. Ezeknek az erőfeszítéseknek a csúcspontja Budapest látványos megvilágítása volt az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra. A Tungsram és a Világítástechnikai Állomás, tapasztalataikra és szakértelmükre támaszkodva, kulcsszerepet játszott ebben a projektben, a világítások tervezésében, a lámpák és lámpatestek szállításában, valamint az új világítási technikák úttörőjeként.
A Lighting Engineering Station és a Tungsram magyarországi története egy olyan sikeres együttműködésről tanúskodik, amely átalakította a nemzet világítási tájképét. A korai villamosítási erőfeszítésektől az olyan úttörő projektekig, mint a Budapest Fényfesztivál, munkájuk nemcsak a biztonságot és a termelékenységet javította, hanem egy olyan jövőt is megalapozott, ahol a fény kreatívan felhasználható a funkció és a fény fokozására. esztétika. Hagyatékuk emlékeztet az innováció és az oktatás fontosságára a fényesebb jövő kialakításában, a szó szoros értelmében.